Rozsdás (Á.) izgalommal várta az iskolát a tavalyi tanévben.
Amikor megkérdeztük tőle, mit szól ahhoz, hogy új helyre megy szeptembertől, azt mondta: “Nem félek, mert legalább ott lesz Sz.” (egykori ovistárs – aki nem mellesleg kettejük közös megegyezése alapján leendő felesége is egyben).
Időközben úgy alakult, hogy nem egy osztályba kerültek. Ez sem törte le a lelkesedését, hisz biztosítva van számára, hogy bármikor találkozhassanak egymással.
Lévén nincs kortárs közössége, ahova járhatna, abban állapodtunk meg a suli vezetőségével, hogy heti 3 napon, reggel 8-tól ebédig bent lesz. Ebéd után jön haza. A bent eltöltött idő alatt tanul és biztosítják számára az előírt fejlesztő foglalkozásokat.
Az első napján kicsit izgulva, ugyanakkor örömmel ment be a társaihoz, tanítójához. A Marsos-űrhajós textilszütyőjében vitte magával Marslakót és Missyt a gyerekeikkel (már 4 porontyuk van), Miszter Tényt és Furkászt.
Hálásak vagyunk, hogy volt két évünk a Marsban, mert így lett viszonyítási alapunk, hogyan lehet másképp is csinálni a sulit, a tanítást-tanulást.
Ezeket a személyes élményeket, tapasztalatokat munícióként viszi magával Rozsdás a mostani közösségébe és én is ebből töltekezem.
Előítéletesen azt gondoltam, hogy “mélyvíz” lesz a Mars után a “közoki”.
Egyelőre tévedni látszom – bár továbbra is vannak bizonytalan érzéseim.
Még ki kell épülnie a teljes bizalmamnak a suli felé – ami elég megtépázott lett az elmúlt közel egy évtized “viharai” miatt. Adok nekik esélyt bizonyítani. Én is törekszem arra, hogy elhagyjam a “lövészárkomat”, “csípőből tüzelés” helyett a valós és kölcsönös együttműködés a célom Rozsdás érdekében. (A bennem élő anyagtigris szunnyad, Mamazon ‘stand by’-ba rakva.)
Az, hogy könnyedén, “zokszó” és “ideggörcs” nélkül tudtam elengedni Rozsdást egy számára és számomra is abszolút idegen-ismeretlen környezetbe, az több ember személyes hatásának köszönhető.
Íme a lista – a nem is olyan távoli emlékeim szerint – a teljesség igényével (ha kihagytam volna mégis valakit, az bátran vegyen-vigyen magával bármit az alábbi köszönetnyilvánításból):
– Köszönöm I. a bizalmat, amit megszavaztál nekünk 2 éve, s azt a nyitottságot, szeretetet, amivel és ahogyan Rozsdáshoz fordultál. Furkász Forever
– Köszönöm B. azt a fajta mindent átölelő és megtartó szeretetedet, amivel fogadtad és ahogyan tanítottad Rozsdást.
– Köszönöm D. a szeretetedet, az odaadásodat, figyelmedet Rozsdás iránt.
– Köszönöm Á. a szeretetedet, az érző és értő figyelmedet, amivel mindig kísérted Rozsdást.
– Köszönöm K. a szeretetedet és az osztatlan figyelmedet, amivel megajándékoztad Rozsdást.
– Köszönöm D., hogy “csendes Don”-ként szeretted Rozsdást és foglalkoztál vele mindig.
– Köszönöm a Marsos gyerektársak és szülőtársak mindegyikének, hogy szeretettel be- és elfogadták Rozsdást – s vele együtt az én jelenlétemet is a csoport hétköznapjaiban.
Ez a mindent átfogó szeretet, bizalom és hit az, ami erőt ad és megtart minket a kis családommal.
Köszönöm a férjemnek és magamnak, hogy volt és van elég lelki és egyéb erőforrásunk felelősséggel dönteni Rozsdás (Á.) sorsáról.
Jó utat kívánunk Mindenkinek, bárhol is tartsatok most a saját ösvényeiteket járva!
Szeretettel,
Rozsdás (Á.), I., Évi